0102030405
Mannóz és Mannit
2025-03-21
- A fagyasztva szárítás, más néven fagyasztva szárítás egy olyan szárítási módszer, amely a szárítandó gyógyszeroldatot szilárd anyaggá el?fagyasztja, majd k?zvetlenül szublimálja a vizet a fagyott állapotból anélkül, hogy alacsony h?mérsékleten és alacsony nyomáson átmenne a folyékony állapotba. Mivel a teljes m?veleti folyamat alacsony h?mérséklet? állapotban zajlik, ez a módszer kül?n?sen alkalmas h?érzékeny fehérje gyógyszerkészítmények el?állítására. A fagyasztva szárított fehérjedrog laza volt, mint a pogácsa, ami nemcsak a tartósítást, hanem az újraoldódás utáni renatálhatóságot is el?segítette. Nyilvánvaló, hogy a fagyasztva szárítás technológia hatékony eljárást biztosít instabil fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkez? fehérje gyógyszerkészítményekhez. A fagyasztva szárítás azonban ?sszetett fázisátalakulási folyamat, és a fagyasztás, fagyasztás-olvasztás, szárítás és tárolás során számos tényez? indukálja a fehérje denaturációját, ezért gyakran használnak bizonyos véd?anyagokat a receptben szerepl? fehérje stabilizálására. A cukor, a fagyasztva szárított termékek leggyakrabban használt segédanyaga, szerkezetében a hidroxilcsoport helyettesítheti a fehérje és a víz k?z?tti hidrogénk?tést, így stabil hatást biztosít, a fehérje nem specifikus stabilizátora, és bizonyos véd? szerepet t?lthet be a fagyasztva szárítás kül?nb?z? szakaszaiban (például fagyasztás, fagyasztás-szárítás, stb.). A cukor véd? hatása ?sszefügg a fehérje és a diszacharidok típusával, és a diszacharidok a leginkább tanulmányozott és elismert leghatékonyabb véd?szerek. A szacharóz egy glükózmolekula és egy fruktózmolekula kémiailag stabil, t?bbnyire amorf szerkezet? diszacharidja, amely jelent?s szerepet játszik a fehérjék másodlagos szerkezetváltozásának, a liofilizálás és tárolás során a fehérjék kiterjedésének és aggregációjának megakadályozásában. A szacharózhoz képest a trehalóznak magasabb az üvegesedési h?mérséklete, alacsonyabb a nedvességindukciója és kisebb a redukálhatósága. Ezek az el?ny?k azt mutatják, hogy a trehalóz alkalmazási lehet?ségei szélesebbek lehetnek. Az alkoholokat, például a mannitot általában t?lt?anyagként használják, amelyek lassú fagyasztáskor kristályosodnak, hogy tartószerkezetet biztosítsanak az aktív komponens számára, és nem reagálnak vele.A mannóz egy monoszacharid, vízben oldódik, etanolban kevéssé oldódik. Színtelen vagy fehér kristályos por. Fontos szerepet játszik az emberi anyagcserében, kül?n?sen specifikus fehérjék glikozilációs folyamatában. A mannóz nehezen szívódik fel az emberi szervezetben, és a lenyelés után hamarosan kiürül, f?ként a vese anyagcseréjén keresztül, és a teljes anyagcsereciklus k?rülbelül nyolc óra. A mannóz bevitele nem okoz vércukorszint-emelkedést, ezért ez egy olyan cukorfajta, amelyet egyes cukorbetegek ehetnek. A természetben a mannóz egyes gyüm?lcs?kben, például áfonyában, almában, narancsban stb. szabad állapotban van. Az emberi szervezetben a mannóz minden sz?vetben és vérben eloszlik, beleértve a b?rt, a szerveket és az idegeket is. Ezekben a sz?vetekben a mannóz részt vesz az autoimmun rendszer m?k?dését szabályozó glikoproteinek szintézisében. Korábbi klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a mannóz képes kezelni és megel?zni a húgyúti fert?zéseket, ezért egyes külf?ldi egészségügyi termékeket, amelyek f? ?sszetev?je a mannóz, a húgyúti rendszer egészségének meg?rzésére használnak. A mannit egy cukoralkohol, általában cukorból (mannózból) redukálva, a szorbit izomerje, vízben oldódik, fehér kristályos por, a szacharózhoz hasonló édes íz?. A mannit nemcsak kiváló csontváz szerként, hanem egyes recepteknél liofilizált fehérjevéd?ként is használható. A mannit fehérjére gyakorolt ??véd?hatása annak koncentrációjával és morfológiai szerkezetével, koncentrációja esetenként a kristálymorfológiával függ ?ssze. általában úgy gondolják, hogy az amorf mannit fehérjestabilizáló funkcióval rendelkezik, míg a kristályosított mannit elveszti véd? funkcióját. Az 1%-os vagy annál kisebb mannitkoncentráció megakadályozza a fehérjegyógyszerek aggregációját amorf struktúrák képz?désén keresztül, de a mannit magas koncentrációja hajlamos kikristályosodni, és el?segíti a fehérjegyógyszerek aggregációját. A legt?bb fehérje esetében a 4 °C-on t?rtén? tartósítás csak r?vid ideig (kb. 1 hét) az újraszuszpendálás után. Hosszú távú tároláshoz ajánlatos hígítószereket készíteni (amelyeknek hordozófehérjéket kell tartalmazniuk, pl. 0,1% BSA-t, 5% HSA-t vagy 10% FBS-t), majd -20 ℃ vagy -80 ℃ h?mérsékleten lefagyasztjuk. Fontos elkerülni az ismételt fagyasztást és felolvasztást, mivel minden fagyasztás és felengedés a fehérje részleges inaktiválását okozza. A trehalózt és a mannitot általában 8 térfogat%-kal (t?megszázalékkal) egészítik ki liofilizált véd?anyagként. A trehalóz nyilvánvalóa(chǎn)n megakadályozhatja a fehérje másodlagos szerkezetének megváltozását, valamint a fehérje megnyúlását és aggregációját a liofilizálás során. A mannit emellett széles k?rben használt liofilizált véd?- és t?lt?anyag, amely cs?kkentheti bizonyos fehérjék felhalmozódását a liofilizálás után. A t?lt?anyag biztosíthatja a fagyasztva szárított sütemény megfelel? szerkezetét, hozzájárulhat a fagyasztva szárított tortat?mb megfelel? formájához, és kialakíthatja a pórusszerkezetet. A fagyott víz szublimációjának el?feltétele a porozitás, a nagyobb pórusok pedig gyorsabban szublimálódnak, így az els?dleges száradási id? cs?kkenthet?. A t?lt?anyagok hozzáadása r?videbb els?dleges szárítási id?t (termékh?mérséklet Tp?Tg' vagy Tc) tesz lehet?vé, és felhasználható a biogyógyszerészeti liofilizálási folyamat optimalizálására. általában a stabilizátor és a t?lt?anyag arányának legalább 1:2-nek kell lennie, hogy biztosítsa a t?lt?anyag szükséges kristályosodását. Az így létrej?v? rács mechanikai tartást biztosít az amorf állapotukban lév? alkatrészeknek. A Tg' felett a preparációs rendszer által kialakított amorf állapot nem elég merev ahhoz, hogy elbírja saját súlyát, és a kristályhálózatra omlik. A mechanikai alátámasztásnak k?sz?nhet?en a Tg'-nél (vagy akár Tc-nél) magasabb szárítási h?mérséklet ellenére is megel?zhet? az ?sszeomlás. Az 50 mg/ml-nél kisebb fehérjekoncentrációjú készítményekben a t?lt?anyagok hozzáadása kül?n?sen fontos, mivel a rendszer Tg-ja megn? a magasabb fehérjekoncentrációjú készítményekben. Ha azonban a t?lt?anyag amorf marad a liofilizálási folyamat során, a fehérje stabilitása a tárolás során bek?vetkez? esetleges kristályosodás miatt befolyásolható, ezért a t?lt?anyag kristályosodását általában egy lágyítási lépés hozzáadásával segítik el?.